A MAGYAR ÉS “RICHTER SZEMPONTBÓL” IS SIKERESEN ZÁRULT XII. BUDAPEST NEMZETKÖZI CIRKUSZFESZTIVÁL UTÁN A 42. MONTE-CARLO-I NEMZETKÖZI CIRKUSZFESZTIVÁL FŐDÍJÁT IS EGY RICHTER KAPTA!

De kezdjük szép sorban… sőt kicsit még előrébb mennék. Gyerekkorom óta rajongok a cirkuszért, szüleimmel jó párszor megfordultam a Fővárosi Nagycirkuszban, és megbabonázott a manézs világa… mindig elvarázsoltak az artisták, a zsonglőrök, a bűvészek, az idomárok… és megnevettetek a bóhócok. Még most is fülemben cseng, a 2002-ben elhunyt Eötvös Gábor, a közkedvelt zenebohóc elhíresült mondata, a… “van mááásik!”

Valószínű, ezért is csodálom az alkotó embert, aki kiáll a porondra, felmegy a színpadra… vagy egyáltalán bármilyen közönség előtt, bárhol, bármilyen produkciót bemutat… s avval másnak ad, szórakoztat. Erre céloztam is előző, a “Magyar Kultúra Napjára” írt blogomban, hogy művésznek lenni hivatás, hitvallás, elkötelezettség, felelősség… hiszen befolyásolja a közízlést, formálja a közvéleményt, s mindeközben tesz a közért! S teszi ezt úgy mesterségének igényes mívelője, hogy tisztában vele, az ebben való érvényesülésben, a magában felfedezett tehetség még nem elég… ehhez kell a motíváció, a szorgalom, a kitartás, újra és újra a gyakorlás, a közönség és a szakma felé az alázat, és az elhivatottság, sőt, a generációkon átívelő tradíció… és mi, nézők, akik nem igazán látunk a paraván vagy színfalak mögé, nem is sejtjük, ez mennyi lemondást és áldozatot kíván!

Szerencsésnek mondhatom magam, mert sok és szerteágazó művészkapcsolatom van, s így tovább látok az orromnál és pontosan tudom – alkotni, létrehozni, bemutatni, előadni… valami értéke(s)t produkálni, mennyi és mennyi munkával jár. Minden bizonnyal ez azért is van, mert a sors e felé tendáló génekkel és e féle hajlammal áldott meg, hogy ezt észrevehessem más emberben, miközben magam is érzékennyé váltam erre, és felfedeztem az alkotási vágy semmivel nem pótolható eufóriáját.

Ám e kis kitérő után vissza az eredeti témára, a cirkuszra. Az életem egy szakaszában, mikor hosszú éveken át Csepelen laktam, rendszerességgel megfordult a Richter Família egy ágának, Richter Richárd társulatának a cirkusza, akikkel “fotómániám” folytán baráti kapcsolatba kerültem. Meghívásaiknak köszönhetően többször is láttam előadásaikat, sőt, bepillantást engedtek a kulisszák möge, amiért mérhetetlenül becsültem Őket. Megtisztelőnek éreztem, hogy, mint külsőst, kicsit a maguk Világába fogadtak. Szembesültem avval, mekkora feladat egy vándorcirkuszt üzemeltetni… karbantartani a technikát, tisztességgel törődni az állatokkal és nem utolsó sorban az alkamazott művészekkel, akik a műsort adják, és a személyzettel, akik az előadáshoz a hátteret biztosítják… aztán a kemény munkával, biztonságosra épített sátorba, mostoha körülmények közt is mosolyogva kimenni, a nem mindig telt ház elé… és azt mondani: Oléééé!!!”

Hát, bizony… ilyenkor mindig megemeltem Előttük a kalapom! Akik e szakmában vannak… tudják, mindegy, hogy sátorban és kevés néző előtt vagy sok ember szeme láttára és kőépületben kell az attrakciót a publikum elé tenni, egy biztos, hidegtől elgémberedett izmokkal is teljesíteni kell, és lehetőleg nem hibázni, sőt, a maximumot adni… vagy akár a “tábori körülmények” váratlan eseményeire azonnal reagálni. Szóval… nekem innen datálódik e műfaj és a benne dolgozó fanatikusok és szakmájuk tisztelete, megbecsülése, és elismerése.

Ezért is vállaltam el, hogy a Facebookon nyitok és kezelek Számukra egy oldalt, mert erre már nem jutott idejük a sok tennivaló mellett, ugyanakkor meg némi kis marking nem ártott volna e közösségi oldalon, hogy több emberhez eljusson információ Róluk, Arra viszont, Richárd-nak, a cirkusz vezetőjének jutott ideje, és ezért hálás voltam Neki, hogy mindenféle teendői kőzepette is adjon Lányomnak interjút, Akinek első egyetemére járva, s a kommunikáció (újságírói) szakot tanulva, fontos volt, hogy érdekes témákat dolgozzon fel sikeres vizsgáihoz. Az említett Facebook oldal létezik, de pillanatnyilag és átmenetileg nem üzemel (noha, igazán akkor ugrott meg a lájkolók száma, amikor ezt kiírtam – jelenleg: 2053 fő), mert úgy döntött Richard, hogy a cirkusz működését az állattartással kapcsolatos állandó támadások miatt meghatározatlan ideig szünetelteti, és más formában viszi tovább karrierjét. Ennek bejelentésével kapcsolatban az ominózus oldalon elmondtam véleményem. Leírtam, hogy magam igenis tisztelem az állatokat, mint olyan élőlényeket, akik már időtlen idők óta az emberrel élnek együtt a Földön, s a légynek sem tudnék ártani, mert mindenféle szenvedést elutasítok. Ám az állatszámoknak a cirkuszban évezredes hagyományai vannak! Ilyen alapon a rendőrség ne alkamazzon lovakat, kutyákat, ne legyenek lóversenyek, agárversenyek, ne legyenek vadasparkok, állatkertek, állatkereskedsések és semmi ilyen ne legyen, sőt, háziállataink se legyenek, mert akarva akaratlanul beleszólunk az életükbe, ráadásul ez nem az Ő természetes környezetük.

Ez azért is sarkalatos szempont, mert egy másik Richter, ifj, Richter József épp állatszámmal lett fő-és közönségdíjas Monte-Carlo-ban, aki azt vallja:

„A cirkusz állatszámok nélkül nem igazi cirkusz”

Na, de zárásul nézzük akkor az eredményket, a magyar érdekeltséget szem előtt tartva!

– Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál (Lásd: Richter Flórián, Richter Kevin)

– Monte-Carlo-i Nemzetközi Cirkuszfesztivál & Forrás (szöveg): Népszava, Sonline

A magyar artistaművész és felesége Marrylu négy állatszámmal is szerepelt a fesztiválon, amelyeket a díszpáholyban helyet foglaló Stéphanie monacói hercegnő, a nemzetközi zsűri tagjai és a közönség is lelkesen; álló tapssal és ovációval fogadott.A szakma kiválóságai a Pas de deux – Balett lóháton számról a világon még sosem látott szép mutatványként beszéltek, a vasárnap esti zárópartin aztán kihirdették az eredményt: Richter József és csapata az Arany Bohóc- és a közönségdíjat is kiérdemelte.Az Arany Bohóc-díj a cirkuszművészek Oscar-díja, ezért úgy gondolom, hogy ezzel a győzelemmel bevonultunk a cirkusztörténelembe- mondta az MTI-nek ifj. Richter József. Az artista felidézte, hogy édesapja, Richter József és édesanyja Karola 1974-ben, az első Monte Carló-i Nemzetközi Cirkuszfesztiválon előadott elefánt akrobata produkciójukkal Ezüst Bohóc-díjat nyertek, bátyja, Richter Flórián pedig 2004-ben szintén ezüst, 2008-ban pedig első magyarként Arany Bohóc-díjat hozott el Monte Carlo-ból. “Külön öröm számomra, hogy tíz évvel később ez most nekünk is sikerült.”
A Magyar Nemzeti Cirkusz igazgatójaként is tevékenykedő artista elmondta, hogy amint visszaérnek Magyarországra, elkezdik a 2018-as év műsorának próbáit, amelyben természetesen a díjnyertes előadások is helyet kapnak. A magyarországi turnéra induló produkciót a mostani sikerre való tekintettel az Aranybohóc a porondon címmel láthatja majd a közönség először március 15-én Budapesten, a Magyar Nemzeti Cirkusz sátrában.A január 28-án záruló Monte Carló-i fesztiválon Arany Bohóc-díjat kapott még a Sanghaji Akrobata Csoport, Simet László és csapata pedig a korábban Budapesten is bemutatott Asztronauta című halálkerék produkciójukért több különdíjat nyertek.A díjakat kedden este ünnepélyes gálaműsor keretében vehetik majd át a győztesek.