Idén május első vasárnapja, 7-re esik, amikor is ünnepeljük az Édesanyákat.
Nekem ennek kapcsán, első sorban a saját Édesanyám jut eszembe, Aki már sajnos, 7 éve nincs velem, de azóta is gondolok Rá szüntelen, e napon meg különösen. Természetesen felidézem ekkor két nagymamámat is, Akiket volt szerencsém ismerni
Mindenkinek, Akinek még él az Édesanyja, szeresse, fogja meg a kezét és ölelje át, mert amit elmulasztunk, amikor még megtehetnénk – többé már nem tér vissza.
S abban meg biztos vagyok, sok férfi társam egyetért velem, hogy ezt ne csak erre napra korlátozzuk, hanem mindig és mindenkor… hiszen gyermekeknek adtok életet, akik nekünk, apáknak vagy majdani apáknak is gyermekei… így természetes Nektek a hála az év minden napjára!
S nem mellesleg ilyenkor a Nevelőanyákra is gondolok, Akik sok esetben, az élet egyéb nehézségei folytán olykor egy gyermeknek a legfontosabbat, az Édesanyát is pótolják, s mint a mesében, nem gonosz mostohák! Mert az anyai érzés nem feltétlenül csak genetikai, van, mikor a mentális késztetés tökéletesen a helyébe lép, hisz’ van, mikor a természet ezt nem adja meg egy nőnek… s ez esetben talán, mindegy, hogy édes- vagy pótanya, mert egy gyermeket felnevelni, így vagy úgy, egy életre való felelősség.
Tehát, drága Édesanyák, Nevelőanyák és Nagymamák.. Isten éltessen Titeket, de Ti se feledkezzetek meg a Tietekről!
