Megint egy olyan Alkotó Embert tudok bemutatni, Aki az aktuális művészvilág egy ikonikus alakja, s Akit szintén van szerencsém személyesen ismerni! Cili, ahogyan hívják a töretlen népszerűséggel bíró Művésznőt, már sok elismerés, kitüntetés gazdája – az év elején Kossuth díjas lett, legutóbb pedig a Medve díjat kapta meg, ám most itt van egy olyan, amely nem szubjektív, azaz mások által odaítélt, hanem maga az objektív valóság, hiszen az anno saját erejéből megszerzett színművészi diplomáját immár bearanyozta, és Nála fő helyen lesz minden bizonnyal.
De nézzük meg, ki lehet ennek a diplomának a méltó gazdája és milyen fokozatok vannak?
“Arany, gyémánt, vas, rubin díszoklevél az Egyetem azon volt hallgatójának adományozható, aki diplomáját 50, 60, 65 vagy 70 éve szerezte, közmegbecsülésre méltó, és szakmai munkájával, egész életútjával az Egyetem hírnevét öregbíti” (infodunaujvaros.hu)
Ha Esztergályos Cecíliáról van szó, az idézet utolsó mondata tökéletesen Rá illik, sőt, még ki is tudnám egészíteni, hiszen volt szerencsém Vele többször is találkozni, így kicsit jobban ismerni. Kaptam Tőle meghívót, önálló estjére ill. láttam kiállításain műveit is, hiszen egyre köztudottabb Róla, szobrászkodik, kerámiázik is, azaz nem csak a Világot jelentő deszkán alkot – szerepein át, mint színművész – maradandót, hanem kezei által is, mellyel így más értéket is létrehoz a nagyközönség számára.
Ezen kívül, bár korát sosem tagadta – hiszen az említett okmány is alapként egy elég kerek évszámhoz kötött – még sem hajlandó az idősödő ember szerepébe belesimulni, pláne Hölgyként megtenni ezt… példát mutatva így magafajta Nő Társainak.
Számomra Ő még mindig egy díva, de a szó nemes értelmében, és ez nekem nagyon szimpatikus. Nem akar többnek látszani, mint ami, de az alá sem menni. Az ilyen embernek van nálam tartása és ehhez való habitusa, és természetesen hitelessége, és így emberi ékessége.
Sosem tapasztaltam Nála modorosságot, ugyanakkor a vidámság az Ő Lényéhez annyira hozzátartozik, mint a vízhez az oxigén.
Úgy vélem, ehhez is kell egyfajta adottság ezt hosszú-hosszú időn át megőrizni… így mondhatnám, Ő a szemben egyfajta életművész is.
Balettozott, táncolt, színművész lett (rengeteg színházi és filmszereppel) és mellette “levezetésként” még fenn említetten alkot is.
Mit lehet ehhez hozzátenni? Hát, “csak” azt, hogy nekem Ő a magyar “Perpetum Mobilina”… állandó pörgésben, örökös mozgásban.
Ezért is vagyok büszke személyes ismeretségünkre, arra pedig kifejezetten, hogy egy Róla készített fotóm a Facebookon egy ideig az Ő profilképe volt.
De aki még sem ismerné Őt eléggé, itt többet is megtudhat Róla!
Drága Cili, tisztelt Művésznő,
szeretettel köszöntöm elismerése kapcsán, jó egészséget, további sikereket kívánva, hogy a 75. születése napját követően vehesse át majd egyszer a gyémánt diplomáját… de addig még alkosson és tevékenykedjen a Saját és Mindannyiunk örömére.
Összeállította és szerkesztette: Streit Gábor Bora & BorArtRoom
