Tisztelt Látogatóim,
minden bizonnyal tudjátok, hogy a Pünkösdöt a Szentírás szerint, a Húsvét utáni ötvenedik napon, azaz a 7. vasárnapon tartják. Így Pünkösd vasárnapja legkorábbi lehetséges dátuma, május 10., a legkésőbbi pedig, június 13. A Pünkösd ezért keresztény mozgóünnep, mert időpontja nem állandó, ám a Szentlélek, az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, vagyis a Szentlélek kiáradásának ikonikus eseménye, és a Húsvéthoz hasonlóan a hétfővel zárul.
De lehet van olyan, amit ennek kapcsán kevesem tudnak, hiszen e mai világban, mikor telnek a napok, jönnek-mennek a hónapok, az összecsúszott évszakok, s evvel együtt megint egy új év, a munka, a rohanás mellett éljük az életünk, s örülünk, ha pihenhetünk, s olykor eszünkbe sem jut, mi miért van, honnan ered, mik a hagyományai, csak elfogadjuk, s az alkalmat erre vagy arra kihasználjuk. Pedig nem árt tudni, minden a kultúránk része, ünnepeinktől a hétköznapjainkig.
A Pünkösd a sínai szövetség ünnepe volt a zsidóknál, Jézus Krisztus korában. Az Újszövetség előjeleit a próféták mondták ki az Ószövetségben, még Jézus születése előtt. Jézus Keresztelő Jánosnál keresztelkedett meg 30 éves korában, és rögtön utána galamb formájában a Szentlélek leszállt Reá. Ezért a katolikus ikonográfiában a Szentlélek jele a fehér galamb. A katolikus pünkösdi ünnep tárgya a húsvéti misztérium beteljesedése: a Szentlélek eljövetele és kiáradása, az új törvény… az Újszövetség (Újtestamentum), azaz a keresztény Biblia második része, s így az Egyház születésnapja.
A bérmálás szentségét hagyományosan Pünkösd ünnepétől kezdve szokás kiszolgáltatni a római katolikus egyházban. Az ünnepről május hónapot pünkösd havának is nevezik. A katolikus egyházban a bérmálás olyan szertartás, melynek során kézrátétel vagy felkenés útján közvetítik a Szentlélek ajándékait a bérmálkozó számára. A Szentlélekben megerősítés keresztény felekezetek által használt általános elnevezése (a latin eredetű) konfirmáció. A magyar és a környező szláv nyelveken a katolikus konfirmációt bérmálásnak nevezik, melyek később bekerültek a magyarba, és így alakult ki belőlük a bérmálkozás szavunk.
Egyéb pünkösdi, népi kifejetések:
- Pünkösdi rózsa: A májustól júniusig virágzó bazsarózsa a virágzási ideje miatt kapta a pünkösdi rózsa nevet. A színes, gyakran illatos növény frissessége, üdesége a lélek megújulását, a kert kiteljesedését jelképezi. Kedvelt kerti növény, de a Zengő oldalában vadon is pompázik.
- Pünkösdi király: A középkor óta ismert szokás, ekkor ügyességi versenyen (tuskócipelés, karikába dobás) kiválasztották a megfelelő legényt, aki később a többieket vezethette, továbbá a pünkösdi király minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, a kocsmákban ingyen ihatott, a fogyasztását a közösség fizette ki később. Ez a tisztség egy hétig, de akár egy évig is tartott. Gyakran ez alkalomból avatták fel a legényeket, akik ezentúl udvarolhattak, kocsmázhattak.
- Pünkösdi királynéjárás: Eredetileg négy (később több) nagyobb leány körbevitt a faluban egy ötödiket. Ő a legkisebb, a legszebb. Énekelnek, és jókívánságokat ismételgetnek. Megálltak az udvarokon, majd a pünkösdi királyné feje fölé kendőt feszítettek ki, vagy letakarták őt fátyollal. Énekeltek, közben körbejárták a királynét, a végén pedig felemelték, s termékenységvarázsló mondókákat mondtak. Az énekek és a mondókák végén ajándékot kaptak. A Dunántúlon jellemző termékenységvarázslással összekötött szokás később adománygyűjtéssel párosult.
- Pünkösdölés: Ekkor pünkösdi király és királyné párost a kíséretével jelenítettek meg, de volt, ahol lakodalmi menetet menyasszonnyal és vőlegénnyel. A szokás hasonló a pünkösdi királynéjáráshoz, de ez elsősorban adománygyűjtésre szolgált. A gyerekek, vagy fiatalok csapata énekelve, táncolva végigjárta a falut, s adományt gyűjtött.
- Törökbasázás, rabjárás, borzajárás: Nyugat-Magyarország egyes vidékein voltak jellemzőek pünkösdkor. Egy kisfiút szalmával kitömött nadrágba öltöztettek társai, török basát utánozva. Házról házra kísérték, az udvarokon pedig pálcával ütötték, hogy ugráljon. Pénzt és tojást kaptak cserébe. A pünkösdi rabjárók szintén fiúk, akik a lábuknál összeláncolva mennek a lányokhoz körbe a faluban, azzal a kéréssel, hogy „Segéljék ezeket a szegény katonarabokat.” Persze, ők is ajándékokkal térnek haza. A borzajárás során körbekísérnek a falun egy fiút, akin bodzából készített köpeny van. Házról házra járnak.
- Májusfa: A magyar nyelvterület nagy részén hagyományosan a május elsejére virradó éjszaka állítottak májusfát, míg a másik jeles alkalma a pünkösd volt. A május elsején állított fákat sokfelé pünkösdkor bontották le. A májusfa, a zöld ág a természet megújhodásának a szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is. A májusfát csoportba szerveződve állították a legények a lányoknak, akiknek ez nagy megtiszteltetés volt. Magas, sudár fák voltak erre alkalmasak, melyeket a kerítésoszlophoz rögzítettek éjjel vagy kora hajnalban. Színes szalagokkal, étellel-itallal is díszítették. Általában az udvarló legény vezetésével állították, de egyes területeken a legények a rokon lányoknak is állítottak fát. Gyakran a közösségeknek is volt egy közös fájuk, aminek a kidöntését ünnepély, és táncmulatság kísérte.
- Figyelem: a következő évi Pünkösd vasárnap és hétfő május 20-21-re esik!
- Forrás: Wikipedia
- Összeállította, szerkesztette: Streit Gábor Bora
