Aki ismer, tudja, nagyon fontos nekem az anyanyelvem (klikk ide), annak szabályos használata, a helyesírás és a szemtől szembeni kommunikációban a választékos beszéd. S miért? Mert a helytelen írás és beszéd félreértéshez, és ebből fakadó konfliktushoz vezethet, s egyben feszültség tárgya a lehet a “vájtfülű” és a kevésbé igényes társalgó között! Épp a napokban láttam a Facebookon egy jópofa, evvel kapcsolatos megosztást, miszerint a zsargonban gyakorta használt “vok” és a “vagyok” között pont az “agy” a különbség, célozva arra, hogy aki így kívánja közölni, ki és mi illetve hol van, ne “agyaskodjon”, inkább beszéljen érthetően. De félretéve a humort, ha idézzük Széchenyi (klikk ide) híres mondatát, miszerint “Nyelvében él a nemzet“, ez napjainkban még akuálisabb, mint bármikor. Persze, tudom, változik a Világ, akkor nyelv miért lenne állandó? Léteznek más nyelvekből, régebbről átvett, olyan jövevény szavaink, amelyek mára teljesen beépültek, s immáron senki nem gondolná, hogy idegen eredetűek (tej, tehén, borjú, pásztor, borbély, stb.), mint ahogy mi is adtunk másnak a miénkből (kocsi, kantár, huszár, gulyás, paprika, stb.). Ezek valószínű, azért alakulak így, mert a népek vándoroltak és keveredtek… idestova meg már letelepedtek. Manapság is vannak olyan szavaink, és főleg az angolból, ami annak köszönhető, hogy ez az első számú világnyelv, és sok minden kifejezésére talán a legalkamasabb, mint például az internet (rövidebben: net), web, wifi, cset, fájl, flopi, szpem, szerver, kompjúter, hardver, szoftver, szkenner, mobil, szpot, projekt, sztár, biznisz, fitnesz, velnesz, fíling, szleng, stb., melyeket nem minden esetben tudunk helyettesíteni magyar szóval, ezért vagy körülírjuk, ami nehézkes és erőltetetten hat, vagy inkább elfogadjuk, és fonetikus módon használjuk. Ez pedig azt jelenti, ha ezt a szót meghalljuk, már pontosan tudjuk, mit jelent, így értelme sincs nyakatekert magyarosítottal pótolni. A magyarban azonban nem csak más nyelvekből honosodtak meg szavak, hanem mi magunk is talátunk ki újakat, a nyelvújítás (klikk ide) keretében, az addigi külföldieket felváltva. Ennek időszaka 1770 és 1872 közé tehető, és ennek legfőbb kezdeményezője Kazinczy Ferenc (klikk ide) volt, akinek köszönhetően rengeteg új szó jött létre (hölgy, csalogány, kistály, levegő, stb.) A modern kor nagy “nyelvőre” Lőrincze Lajos (klikk ide) volt, majd halála után, követője, Grétsy László (klikk ide) vette át e szerepet. Előbbi jelentős műve, s egyben etalon, az “Édes anyanyelvünk” (klikk ide), akinek ilyen címmel Rádió műsora is volt, utóbbi, nyelvművelő TV műsora, az “Álljunk meg egy szóra” (klikk ide).
Idegen eredetű szavak a magyar nyelvben (klikk ide)
Magyar szavak más nyelvekben (klikk ide)
Nyelvújítás utáni szavak (némelyek humorosak, nem is honosodtak meg – klikk ide)
Mostani időkbeli jövevényszavak (klikk ide)
Szinoníma szótár (klikk ide)
Van egy adás, a Klub Rádió: Szószátyár című műsora (klikk ide), ami manapság pont evvel a témával foglalkozik, de nem cikiz, hanem inkább rávezet a helyes beszédre, és annak fontosságára.
Én még emlékszem a Feleki Kamill (klikk ide) vezette “Tudni illik, hogy mi illik“ (klikk ide) TV-s illemtanórákra, ahol a szép beszédnek és az illemnek, mekkora szerepe volt. Azóta, a még fekete-fehér felvételű műsor rég kikopott, elavult, vannak, akik a szereplők közül már nem is élnek, rendszerváltás is történt… de szerintem, egy ilyen produkciónak, más köntösben, a napjainkhoz igazítva, mai technikával, most is nagy szerepe lenne… fókuszban a helyénvaló szóhasználattal és ehhez összeállított, aktualizált jelenetekkel.
Tudni illik, hogy mi illik (étkezés – klikk ide)
Tudni illik, hogy mi illik (udvarlás) – klikk ide)
Forrás: net (kép)
Összeállította, szerkesztette: Streit Gábor Bora
Gábor,
Ez a cikk zseniális! Erre a témára felépíthetnél egy egész sorozatot. Akár videókkal.
Mindig meg tudsz lepni a határtalan profizmusoddal és a lenyűgöző tájékozottságoddal.
Gratulálok!
Óh, ez nagyon jól esik, köszönöm szépen!